Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sensou no ato de – A háború után 6.

2011.03.12

A vacsora előtt a fejtágításom is megtörtént. Sok elképesztő dolgot tudtam meg a ninjákról, ámbár Rei figyelmeztetett, hogy ő egy ninja-tanoncot ismert, tehát komoly, tapasztalt ninják jóval veszélyesebbek és erősebbek. Erre magam is rájöttem a tanoncok kemény kiképzésének hallatán. A hallottakat elképesztőnek találtam. Valahogy az a megdöbbentően furcsa érzés kerített hatalmába, hogy meg akarom ismerni magam is. Tanulni akartam. De ezeket a gondolatokat elhessegettem magamtól, hiszen én szamuráj voltam, fel sem lett volna szabad merülnie ilyesminek bennem. 

Csillagos, holdfényes éjszaka volt, s ez bizony nekünk kedvezett. Embereimmel felkészülten vártuk a ninjákat, már amennyire felkészültek lehettünk. De nem jöttek.

- Rei-san! – ébresztettem fel a zennit. – Bocsáss meg, de… - a kislány nagyon megrémült. Hirtelen azt hitte, hogy megtámadtak minket, de lefogtam, nehogy sikoltson, vagy ilyesmi, majd miután biztosítottam róla, hogy semmi baj, s hogy csak én vagyok, elengedtem.

- Hol a botom? – kérdezte haragosan.

- A hátam mögött. – feleltem. – Talán fejbe akarsz vágni? – kérdeztem mosolyogva.

- Ez a minimum! – suttogta fenyegetően, de óvatosan, nehogy felébresszen bárkit. – Halálra rémültem!!!

- Bocsáss meg! – s meghajoltam. Ekkor a zenni a botjához próbált futni, de megelőztem, és elkaptam. – Visszakapod, ha jó kislány leszel… - szemtelenkedtem. -… de most hallgass meg.

- Valami baj van? – kérdezte komoly ábrázattal. Nem harcolt tovább, hanem leült velem szemben törökülésben a futonjára.

- Most már biztos, hogy ninják, ugye?

- Igen. Ha nem azok lennének, már rég megtámadtak volna… szerintem.

- Miért várnak?

- Mert tudják, hogy tudjuk, kik ők. Lehet, hogy még ma megtámadnak, de lehet, hogy csak holnap vagy még később.

- Micsoda türelem!

- Ha a küldetés nem sürgős, akkor kivárnak, információt gyűjtenek.

- Nem sokára pirkad…

- Holnap viszont fontos dolgunk lesz. – mondta Rei.

- Micsoda?

- Óvatosan érdeklődni kell, hogy vannak-e jövevények a faluban.

- Gondolod, hogy ők azok?

- Nem feltétlenül… de azért meg kell vizsgálni őket. Mindenképpen feltűnés nélkül.

Hírtelen nagyon rossz érzésem támadt, s mire egyáltalán a shouji halk csusszanása elérte volna a fülemet, már Holdszirommal egy ninja kardját tartottam távol magamtól és Reitől. Kiáltani akartam, de a ninja hirtelen megszúrt egy tűvel, és én elernyedtem.

- Kisama[1]… tudhattam… volna… - és a földre rogytam volna, ha nem kap el előbb a ninja.



[1] kisama: egyfajta japán káromkodás, itthon rohadéknak vagy valami hasonlónak fordítják.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.