Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Puszták-hegyek királya 2.

2011.03.12

Egy tizennégy éves fiúcska lovagolt az apjával egy egész sereg élén. Csatába készültek, mert a kisfiú anyját elrabolta egy a hegyekből érkező fejedelem. Az apja bosszút esküdött és vissza akarta szerezni asszonyát, akit szeretett. Sajnos a csata rosszul végződött. A kisfiú apja meghalt sok száz emberével együtt. Ő pedig bujdosni kényszerült. Sokáig tengődött egymagában. Füveken és bogyókon élt, néha fogott halat, vagy lőtt egy madarat, esetleg kisebb vadat. Olykor találkozott más fejedelmekkel, akik befogadták őt szolgálat fejében, de ő nem erre termett és nem sok idő múlva megköszönt mindent, s tovább állt. Ilyen ínségben fejlődött legénnyé a fiúcska. A pusztában és erdőkben eltöltött magányos évek erősítették testét és lelkét. Nem bízott senkiben, de aki jó volt hozzá, arra hálás szívvel gondolt. Így élte életét, míg nem összeakadt a pusztán apja gyilkosának néhány emberével. Belovagolt hát az erdőbe, mert nem akart összecsapásba keveredni velük, de azok észrevették őt és rögvest a nyomába eredtek.

            Hollus, mert ezt a nevet kapta születésekor fekete haja és szeme miatt, látva, hogy kiszúrták őt, azt találta ki, hogy felmászik egy magas fára, hogy onnan egyesével szépen kilője őket. Ez a terve működött három embernél, de kettőt már nem talált el, és ráadásul az egyikük visszafordult, nyilván, hogy szóljon a többieknek. A másik viszont bejött az erdőbe, s Hollust kereste. Hollusnak nem volt ellenére egy kis küzdelem, de vajon elég ideje lesz-e meglépni az erősítés megérkezése előtt? Sok választása azonban nem volt, harcolnia kellett. Ellenfele nem épp egy suhanc volt, jól megtermett, erős férfi volt. Hollus nem akarta őt megölni, nyilván családja van és felesége, gyermekei. Nem akarta, hogy azok is, mint ahogyan ő, apa nélkül, család nélkül nőjenek fel.

- Miféle legény vagy te? Még megölni sem mersz?

- Uram, te ezt úgy sem értenéd.

- Miket beszélsz, te! Hogy mersz így válaszolni nekem?! Felaprítalak, mint a gyújtóst, te semmirekellő!

- Abból ugyan nem eszik! –kiáltotta Hollus, és végeláthatatlan párviadalba kezdtek. Hollus jól sejtette, hogy az erősítés hamar megérkezett, s neki nem lett ideje takarodót fújni. Elfogták és a hegyek fejedelme elé vitték, aki most a puszták fejedelme is volt, mivel Hollus halott apja birodalmára is rátette a kezét. Hollust elé hurcolták és a lábai elé lökték. Szegény anyja nem győzött rimánkodni, hogy ne ölje meg szeretett fiát. S mivel a hegyek fejedelme szerette Hollus anyját, nem ölte meg őt. Viszont kikötötte neki, hogy el kell hagynia az országot, mert ha itt marad, akkor megöli, és ha visszatér, ugyanígy tesz majd. Hollus anyja azóta, hogy elrabolta őt a hegyek fejedelme szült neki két gyermeket. Az egyik fiú volt, és a két egyesített birodalmat a hegyek fejedelme rá akarta hagyni. A fiúcska, azonban amikor kilovagolt apjával, a megbokrosodott lóról a sziklavölgybe zuhant és szörnyet halt.

            Hollusnak nem volt más választása, el kellett hagynia apja egykori földjét. Nyugatra indult, hogy békére leljen, ahol a Nap nyugovóra tér.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.