Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Puszták-hegyek királya 3.

2011.03.12

Az immár szabad rableány, aki férfinek öltözve végre a saját maga ura lehetett, néha, amikor pénze fogytán volt elszegődött szolgálni. Mindannyiszor csodálkoztak, hogy mennyire jó harcos, mégsem bírja a férfimunkát. Nem bírt elcipelni szinte semmit és a harcon és a faaprításon kívül semmire sem volt jó. Legfeljebb írásra és olvasásra, de az meg kinek kell, amikor dolgos kézre van szükség? Ezért igyekezett Illász a lehető legkevesebbet költeni, s ha a pénze el is fogyott inkább zsoldosnak állni, mint valamilyen segédnek elszegődni.

            Hollusnak ilyen téren nem voltak problémái, de akiknek szívesen segített, általában fizetni sem nagyon tudtak neki, ahol meg katonáskodnia kellett, ott kinézték maguk közül a többiek, mert máshogy nézett ki. Sötét haja, és fekete szeme miatt azt mondták róla, hogy egy démon, vagy még inkább, hogy maga az ördög. Ezért aztán mindig nagyon magányos volt és gyakorta inkább aludt a lovával egy istállóban, mint a katonatársaival. Szívesen volt egyedül, egy-egy ilyen szolgálat után. Szeretett a szabad ég alatt aludni, vagy egész éjszakán át a csillagokat figyelni. Észrevette, hogy még a vadállatok is megkedvelik őt, és nem félnek tőle, barátságosan közelednek hozzá. Ha erre a képességére egy-egy városban fény derült, végképp démonnak nézték. Volt olyan város, ahová a híre előbb jutott el, mint ő maga. Nem engedték be Hollust, mert azt hallották, hogy ő nem mást, mint a farkas démon, és meg fogja őket ölni a falkájával, ami az erdőből les már rájuk. Hollus nem akart hinni a fülének. Sokáig kérlelte őket, hogy akkor legalább egy kis élelmet adjanak ki neki, a pénzt átdobja, be sem megy, de a városiak hajlíthatatlanok voltak.

            Hollus tizenhét éves volt, mikor elűzték ősi földjéről, s már két éve annak, hogy vándorol a nyugati vidéken, de a nyugalmat, amit keresett mégsem találta meg. Egy alkalommal, amikor végre találta egy olyan várost, ahol nem hallottak még a farkas démonról, beállt egy seregbe zsoldosnak. Találkozott ott egy igen furcsa legénnyel. Egyből kiszúrta, hogy az más, mint a többi katona. Elég vékony és nyúlánk termetű és kissé még betegesnek is találta. Az a legény is igen furának találta Hollust, hiszen annyira különbözött a többi katonától a megjelenése, hogy még az ő ügyetlenségéről is megfeledkeztek szinte. Megszólítani valahogy mégsem merték egymást. Talán attól tartottak, hogy ha egy másik különccel barátkoznak, akkor még inkább kinézik őket. De a kíváncsiságnak nem sokáig lehet ellenállni és egy este beszélgetésbe elegyedtek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.