Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Puszták-hegyek királya 4.

2011.03.12

Már rég aludni tért a nap, amikor a katonák még javában mulattak, dorbézoltak. Ebben sem Illász, sem Hollus nem szívesen vett részt. Illász joggal tartott attól, hogy fény derülhet féltett titkára, Hollus viszont egyszerűen szerette, ha tiszta a feje. Épp egy ilyen átmulatott éjszaka adott lehetőséget számukra a beszélgetéshez.

- Te nem tartasz velük? – kérdezte Hollus az egyik őrtűznél üldögélő és nyílvesszőt farigcsáló Illásztól.

- Hogy én? Nem… - felelte a lány, s lehorgasztotta a fejét, majd újra felemelte, s Hollus szemébe nézett. – És te miért nem ünnepelsz? Talán legvitézebbül te harcoltál, mégsem örülsz a győzelemnek?

- Legvitézebbül? – mosolyodott el Hollus. –Nem, azt nem mondanám… Mi a neved?

- Illász vagyok. Hát a tiéd?

- Hollus.

- Hollus? Érthető, hajad, akár a holló tolla. – mondta Illász.

- Te is megvetsz érte? – kérdezte Hollus keserűen.

- Megvetni? Dehogy! Éppen én? Aki semmire sem vagyok jó? – válaszolta Illász. –Távol álljon tőlem.

- Még hogy semmire? Ilyen bámulatos mozdulatokat még az életben nem láttam! Hogyan csinálod ezeket? – lelkendezett Hollus.

- Azért is vagyok rá képes, mert ennyire kicsi a súlyom. – mondta Illász. – És ezért nem tudok úgy cipekedni sem, mint a többi katona. – fejtegette Illász. Tudta, hogy ez egyáltalán nem így van, hiszen nagyobb súllyal is lehet ilyen mozdulatokat és ugrásokat végrehajtani, de valamivel indokolnia kellett Hollus előtt a „férfiatlanságát”.

- Szándékosan vagy ennyire nyeszlett, vagy van ennek más oka is? –kérdezte Hollus, aki kissé gyanakvással volt a válasz iránt.

- Is-is… - felelte Illász. –De nekem ez így megfelel. Nem különösebben foglalkoztatnak az italozások és a dorbézolások. És azt sem veszem túlságosan a szívemre, ha nem kedvelnek a katonák. Én nem vagyok katona, nem is akarok az lenni. Kényszerből vagyok itt. Ugyanis elfogyott a pénzem. –és nevetett.

- Honnan jöttél?

- Nyugatról.

- Miért jöttél el?

- Túl sokat kérdezel… - nézett Hollusra szemrehányóan Illász. – Te is válaszolhatnál magadról néhány kérdésre.

- Kérdezz!

- Szemmel láthatóan nem idevalósi vagy. Honnan jöttél és miért jöttél el hazulról?

Hollus elmesélte Illásznak egész onnantól a történetét, hogy az apjával tizenkét évesen a háborúba ment. Illász pedig onnan, hogy az apja eladta őt, épp csak azt felejtette ki, hogy a kereskedő el akarta venni és hogy ennek az volt az oka, hogy ő lány. Erről senkinek nem beszélt soha. És furcsa mód, senkinek sem jutott eszébe, hogy ő valójában nem is férfi, hanem nő. Illásznak gondja volt rá, hogy gondosan lekötözze a melleit, így azok nem voltak feltűnőek.

            Ettől az estétől kezdve szinte sülve-főve együtt voltak. A harcokban is remekül kiegészítették egymást. Illász bravúrjai és Hollus nyers ereje remek párosítás volt és csakhamar fel is figyelt a parancsnokuk a hatékonyságukra. Magasabb rangot ajánlott mindkettőjüknek, de ők megköszönték és elutasították, sőt el is hagyták a tábort, de meghagyták, hogy ha szükség lenne rájuk, küldjenek utánuk. Így is történt. Valahányszor a várost fenyegette valami, őket hívták. Hamarosan hírük ment, és csak úgy emlegették őket, hogy a farkas démon és a sárkány démon. Illász fürge mozdulataihoz semmi egyéb hasonlatosat, vagy eléggé megfelelőt nem találtak. Olykor Illászt tűzdémonnak is nevezték, de azt már maga sem értette, miért.

            Legtöbbször a vidéket járták. Gyönyörködtek a tájban. Szerencséjükre a város a szolgálataik biztosítása érdekében megengedték, hogy alkalmanként elegendő élelmet vadászhassanak az erdejükben. Azonban amikor már más valaki lett a parancsnokuk és a város úgy döntött, hogy terjeszkedni akar, a híres démonpáros úgy döntött, nem segít tovább nekik. Ezért kitiltották őket a városból és még a környéket is el kellett hagyniuk.

            Csendesebb vidéket keresve észak felé húzódtak, ahol sűrűsödtek az erdők, és élhették az életüket, ahogy csak nekik tetszett. Lassan a mendemondák is elcsitultak a két démoni harcosról. S újból mutatkozhattak emberek közt. Ezek az északiak nem voltak olyan babonásak, mint amazok délebben. Nem kérdeztek semmit és nem is mondtak semmit. Illásznak és Hollusnak pedig épp erre volt szüksége.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.